Jack Unterweger
Jack Unterweger gyilkosságért börtönbe került, majd íróként szerzett hírnevet - mielőtt 1990 és 1991 között több nőt is megfojtott Ausztriában és Los Angelesben.
Az 1980-as években Jack mintafogoly volt. Élő bizonyítéka annak, hogy bármilyen tettet is követ el az ember, soha nem késő megfordítani a dolgokat.
Egy életen át tartó bûnözés után, beleértve a szexuális zaklatást és a gyilkosságot, Unterweger végre meglátta a fényt az alagút végén, miközben az 1976-os gyilkosságért kapott életfogytiglani börtönbüntetését töltötte. Még egy önéletrajzot és egy sor olyan szép verset is írt, hogy osztrák iskolákban tanították, és a Nobel-díjasok dicsérték.
Megmutatta a világnak, hogy bárki képes jó útra térni - legalábbis hívei így gondolták.
De mindez füstbe ment, amikor röviddel 1990-es korai szabadulása után ismét gyilkolásba kezdett, amelynek során brutálisan végzett legalább kilenc nővel.
Gyilkosból költővé
Amikor Jack Unterweger 1976-ban belépett a Stein börtönbe, életfogytiglani börtönbüntetése az erőszak és bűnözés hosszú történetének csúcspontja volt. Az 1950-ben, Közép-Ausztriában született fiú 16 éves korában egy prostituáltat bántalmazott. Azóta számos egyéb erőszakos bűncselekmény miatt börtönben ült. "Acélrudammal Hamburg, München és Marseille prostituáltai között hadonásztam" - írta később fiatalságáról. "Voltak ellenségeim, és belső gyűlöletemmel győztem le őket." 1974 decemberében Unterweger megölte a 18 éves Margaret Schäfert. A nő saját melltartójával fojtogatta egészen addig amíg az el nem ájult, majd amikor ismét magához tért előlröl kezdte az egészet, mindezt többször megismételve. Hamar elkapták, de megpróbálta megmagyarázni tettét a tárgyalás során. Azt állította, hogy látta az anyja arcát Schäfer szemében, amikor megölte. Ha Unterweger úgy gondolta, hogy ez szimpátiát vált ki - mivel édesanyja fiatalkorában elhagyta -, tévedett, és gyorsan életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Ám amikor a rácsok mögé került, úgy tűnt, valami mélyen megmozdult benne, amelynek hatására írni kezdett.
A korábban írástudatlan Unterweger megtanult írni és olvasni, és látszólag nem tudta abbahagyni. Verseket, novellákat, regényeket és színdarabokat írt. Endstation Zuchthaus (Terminálbörtön) című könyve 1984-ben irodalmi díjat nyert. Unterweger önéletrajza, a Fegefeuer (Tisztítótűz) a bestseller-lista élére került, és megfilmesítették. Hamarosan ennek a fogolynak a csodálatos termékenysége felkeltette Ausztria kreatív elitjének figyelmét.
Egy ünnepelt gyilkos "megtérése"
Peter Huemer osztrák történészt és talkshow-műsorvezetőt elbűvölte Unterweger önéletrajza, a Tisztítótűz. "Hiteles volt, igazi kiáltás" - mondta. Eközben a szerző, Elfriede Jelinek, aki később irodalmi Nobel-díjat kapott, azzal áradozott, hogy Unterweger önéletrajza "világos és kiváló irodalmi minőséggel rendelkezik".
"Annyira gyengéd volt" - mondta később Alfred Kolleritsch, a magazin szerkesztője, miután meglátogatta a férfit a börtönben. "Úgy döntöttünk, hogy kegyelmet kell adnunk neki."
Így egy valószínűtlen kampány született Jack Unterweger művészként és rehabilitált emberként való elismerésére. Hamarosan rengeteg értelmiségi és kormányzati tisztviselő kampányolni kezdett a korai szabadon bocsátásáért. A támogatók által aláírt nyilatkozat szerint "Az osztrák igazságszolgáltatást az Unterweger-ügy fogja mérni". Sokan ebben a férfiban látták azt a lényeges emlékeztetőt, hogy az ember felülmúlhatja körülményeit. "Unterweger az értelmiségiek nagy reményét képviselte, miszerint a problémák szóbeli megfogalmazásával valahogyan meg lehet birkózni velük" - mondta Huemer. - Nagyon szerettünk volna hinni neki. Mindazonáltal Jack egyre növekvő munkája során voltak olyan zavarba ejtő jelek, amelyek arra utaltak, hogy nem tűnt el teljesen a gyilkosság és az erőszak iránti rögeszméje. "Egyetlen téma sem költőibb, mint egy gyönyörű nő halála" - írta egy ponton Unterweger. Egy másik ódája így szólt: "Még mindig furcsának és távolinak tűnsz/ És eleven, Halál/ De egyszer közel leszel/ És csupa láng/ Gyere, szerelmem, ott vagyok./ Vigyél el, a tiéd vagyok!"
Ennek ellenére a szabadon bocsátását célzó kampány működött. Jack-et 15 évvel életfogytiglani börtönbüntetése után - az osztrák törvények által megkövetelt minimum idő után - 1990 májusában kiengedték a börtönből. A börtön vezetője kijelentette: "Soha nem fogunk találni olyan foglyot, aki ennyire felkészült lenne a szabadságra." De alig négy hónappal később holtan találtak egy prostituáltat, akit fehérneműjével fojtottak meg - akárcsak Margaret Schäfert.
Hullócsillag
A holttestek száma gyorsan növekedett. A következő hónapokban további hét nőt gyilkoltak meg, mindegyik dermesztően hasonló mintát követve: Az áldozatok prostituáltak voltak, akiket melltartójukkal megfojtottak, majd az erdőbe vittek. Más szóval, Jack Unterweger első gyilkosságának visszhangjai voltak. Ám az újonnan szabadult férfi úgy tűnt, messze túlnőtt azon az erőszakon, amely korai éveit meghatározta. Valamiféle osztrák irodalmi szenzáció lett belőle. Felolvasásokat tartott, színdarabjait színpadra állította, riporterként dolgozott. Valójában Unterweger kulcsfontosságú újságíróvá vált, aki a közelmúltban elkövetett prostituált gyilkosságok sorozatát vizsgálta. Jack interjút készített Bécs rendőrfőnökével, és cikkeket írt a halálesetekről. Riportmunkája hamarosan az Egyesült Államokba is eljutott. Ott az amerikai prostituáltak által elszenvedett "szörnyű körülményeket" próbálta kivizsgálni. Los Angelesben bejelentkezett a hírhedt Cecil Hotelbe. Az LAPD még járőrözni is elvitte.
Egyesek szerint azért választotta a Cecil Hotelt, mert az akkorra már gyilkosságairól hírhedté vált Richard Ramirez nagy csodálója volt, aki szintén megszállt ott korábban.
Öt hét leforgása alatt Los Angelesben három prostituáltat gyilkoltak meg, akiket saját melltartójukkal fojtottak meg. Ekkorra már elég holttest gyűlt össze ahhoz, hogy Unterweger felkeltse magára a hatóságok figyelmét az Atlanti-óceán mindkét partján. A Los Angeles-i rendőrség összeegyeztette a prostituált gyilkosságok idővonalát Unterweger városi tartózkodásával. Ezután Jack az Egyesült Államokból Svájcba, később Párizsba, majd vissza Miamiba menekült - ahol újabb fejezete kezdődött véres történetének. Nem sokkal később a hatóságok Miamiban 1992 februárjában letartóztatták. Mindig is örült a sajtó figyelmének, amióta írói karrierje beindult a börtönben. Szabadulása után divatos fotózásokon pózolt, tv-s felvételekre hívták, hogy megvitassák szeretett műveit.
Elfogása után hamarosan visszaadták Ausztriának. Ennek ellenére Unterweger egykori védői közül sokan kitartottak emberük mellett. "Ha ő lenne a gyilkos, akkor az évszázad egyik esete lenne" - szögezte le Huemer. "Statisztikailag nagyon kicsi az esélye, hogy megismerjem az évszázad egyik esetét, így ezért azt gondolom, hogy nem bűnös." Jack Unterweger több szempontból is kettős életet élt. Tárgyalása közben néhány nő sírva fakadt az eljárás során, és úgy hitték, a férfi ártatlan áldozat. Végül több tényező, köztük az alibi hiánya vezetett Jack 1994. június 29-i elítéléséhez. Még aznap este felakasztotta magát a börtönben, ugyanazt a csomót használva, mint áldozatai folytogatásakor. Egy osztrák politikus hangosan azt kiabálta, hogy Unterweger "legjobb gyilkossága" volt. "Nem tudom elviselni, hogy visszamegyek egy cellába" - mondta Jack elfogása után. Hű maradt szavához, és a halált választotta a bebörtönzés helyett. Halála után még egykori védői is elismerték, hogy egy mítosz csapdájába estek. "Akkoriban őszintén hittem, hogy Unteweger református ember" - mondta Peter Huemer. "De most úgy érzem, becsaptak, és részben én vagyok a hibás."
Még több információ a Videók menüpontban: CECIL HOTEL - "A horror szállója" - Az 1402-es szoba
Hátborzongató gyilkosságok - A bécsi fojtogató